A Senki szigete súlytalan és játékos mozi, ráadásul olyan, mintha egy diavetítővel pörgetnénk végig egy pesti, ifjúsági képregény kockáit. Ennek ellenére nagyon okos alkotás. Gyógyír lehet azoknak, akik elhúznának onnan, ahol éppen vannak.
Szökik a menyasszony vidéken, az „örökkévalóságig” tartó házasság elől Pestre menekül. Juli (Jakab Juli) identitást (de legalábbis ruhát) cserél valakivel, így kallódó szökevény helyett ipari alpinista lesz belőle. A magasban lógva találja meg a főváros valószínűleg legvagányabb taxisofőrjének, Verának (Bánfalvi Eszter) a pénztárcáját, amit azonnal vissza is visz neki. Végül a baromi férfias, mégis mocskosan szexi Vera raktárszerű lakásán ragad. Aztán képbe kerül a harmadik főszereplő, Tomi (Mohai Tamás) is, aki, mielőtt sorsa összefonódna a lányokéval, egy rózsadombi gazdag nő (Schell Judit) és annak exartista, ananászimádó idős anyja (Margitai Ági) hagyatéki játszmájába kerül. Hamarosan ő is lakótárs lesz Veránál.
A biliárdasztal mint filozófia
Török Ferenc coming of age mozijának fordulatai rengeteg, már-már hihetetlennek tűnő véletlenekből fakadnak, de ez nemcsak Szekér András forgatókönyvírói megoldása a cselekmény tovább görgetésére, hanem ezzel - kapaszkodjunk meg - a film magáról a sorsról filozofál. Elsősorban a szökött menyasszony, Juli révén.
A Senki szigete visszatérő eleme egy biliárdasztal, amely a cselekményhez nem kapcsolódik közvetlenül, ám Jakab Juli karaktere szempontjából kulcsfontosságú: a vallásos Juli számára - mint ő maga mondja - az életben, épp úgy mint a játékban, millimétereken múlhat, hogy valaki nyer vagy veszít. Ha pedig Isten, mondjuk, biliárdjátékos, akkor a látszólag véletleneken, millimétereken múló történések igenis pontosan ki vannak számolva, el vannak rendelve. Juli láthatóan ezzel a kettősséggel vívódik: a filmben időnként feltűnő biliárd számtalan lehetséges kimenetele egyrészt izgalmas a lány számára, másrészt le is győzné a vele játszadozó (és a biliárdasztalnál is megjelenő) papot (akit a Supernem frontembere, Papp Szabi alakít), vagy sorsot, Istent - kinek, hogy tetszik.
A játék felszabadító erővel hat
A film két síkon próbál a néző elméjére hatni. Az egyik az előbb említett látszólagos véletlen síkja, amely történetszövési kísérlet is: minden résztvevő döntéseinek eredményét befolyásolja a többiek lehetséges választása.
A másik viszont a játékosság, amelytől a film először teljesen súlytalannak tűnik. A sok fordulat ellenére nincs elég feszültség a történetben, és ezt még Stohl András selyemzakós gengszterkaraktere sem tudja kellően ellensúlyozni (de persze selyemzakóban és narancssárga ingben hogy is jelenthetne valaki igazi fenyegetést), a cselekedeteknek pedig valójában nincs tétjük. Bármikor, amikor komolyabbra fordulhatna a történet, mondjuk lenne a filmben egy komolyabb szerelmi szál, vagy valóban elsülne a többször előkerülő fegyver, általában egy poénnal, egy pezsgődurranással csapják le a jelenet végét, és a film megy tovább, mintha mi sem történt volna.
De ne gondoljuk, hogy a Senki szigetében, Szecsanov Martin csodás fényképezésével, a rengeteg gyönyörű pirossal, Müller Kata, Stark Attila valamint Törőcsik Ambrus egyedi látványvilágával és Sabák Péter hiphopos filmzenéjével csak el akarják terelni a figyelmet a történet ürességérül. Mert nem üres az.
 |
Fotó: MTI / Kallos Bea |
A Senki szigete a játékról, az illúzióteremtésről szól. Bármelyik filmbéli cselekvés játéknak tűnhet, és éppen ezért semmi sem fordulhat komolyra a moziban. A szereplők a történet szerint is sokszor csak játszanak, színlelnek valamit: a gazdag nő titokban az idős anyja cipőit hordja, a Kapitány (Keresztes Tamás) a szárazföldön, a taxiban ülve is kapitány marad. A kinézetüket többször megváltoztatják, a taxisofőr időnként parókát húz, Juli ismeretlen idegenekkel cserél ruhát, Tomit szakadt kosarasból öltönyös, újgazdag gyerekké öltöztetik. Ez játék, és felszabadító erővel hat.
A film szerint játszani addig érdemes, amíg van valami erős vágy, képzeletbeli, elérendő boldog állapot a háttérben, ami felment a felnőtt világ szabályai alól. A Senki szigete, illetve a hozzá kapcsolódó szimbólumok (madár, bálna, a halak, a tenger, a hajó) annyiszor bukkannak fel, ahányszor csak a rendező azt nem szégyelli, egy vágyott állapot jelképei. Egy olyan állapoté, amit elérni sosem, csak hajkurászni lehet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.