Charles Bukowski (1920–1994) egy kicsit „kilóg" a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsbavágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért belőle, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is.
A fekete megannyi árnyalata. Alkoholisták, drogosok, csavargók, szájhősök, lúzerek, félkegyelműek, szexfüggők, brigantik és korrupt zsaruk. A három kultikus művész Charles Bukowski, Chuck Palahniuk és Irvine Welsh a társadalom peremén tengődő egzisztenciák krónikása. Vitriolos humorú írásokban kalauzolnak bennünket a sikátorokba, kocsmákba, motelszobákba, elmegyógyintézetekbe és temetőkbe, ahova önszántunkból sosem tennénk a lábunkat.
Mark Hanauer: Bukowski, 1981
" Ez a baj az ivással, gondoltam, ahogy egy újabb italt töltöttem magamnak. Ha valami rossz történik, iszol, hogy elfeledd; ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld; és ha semmi sem történik, iszol, hogy valami történjen " - írja a Németországban született Heinrich Karl Bukowski (1920. augusztus 16, Andernach) a Nők című regényében. Ez a sokat idézett két mondat remekül össze is foglalja a német anya és német-amerikai apa gyermekeként született író, költő, ragyás arcú senkiházi ars poeticáját, akit csak akkor kezdtek Henrynek szólítani, miután Baltimore-ba költözött a család.
1926-ban Los Angeles egyik külvárosába költöztek, ahol a félénk, pattanásos gyereket - a pattanások nyomait élete végéig arcán viselte - apja sokszor megverte, a szomszéd gyerekek pedig folyton cikizték. Erről így ír Kezdő című regényében: "Persze apám se volt a segítségemre. Egyszer például vett nekem egy íjat nyíllal és mellé egy indiánfelszerelést, amikor a többiek mind cowboy ruhákban jártak." Ebből a lelki nyomorból nyújtott neki vigaszt az alkohol, amelyet William "Baldy" Mullinax-val, egy alkoholista sebész fiával fedezett fel magának. A középiskola után két évet tanult a felsőoktatásban: a Los Angeles City College-ben művészetet, újságírást és irodalmat hallgatott, majd New York-ba költözött. 1944-ben tizenhét napra lekapcsolta az FBI, mert ki akart bújni a sorkatonai szolgálat alól. Végül "korlátozásokkal alkalmasnak" minősítették.
A mellékállású író
1944-ben jelent meg első novellája a Story magazinban, majd néhány másik megjelenése után feladta a harcot, hogy betörjön az irodalmi életbe és felhagyott a publikálással egészen az ötvenes évek közepéig. Alkalmi munkákból élt, majd az évtized első felében a postánál helyezkedett el Los Angelesben. 1957-ben feleségül vette Barbara Fry költőt, aki publikálási lehetőségekhez is juttatta Bukowskit, de 1959-ben elváltak. 1962-ben meghalt első nagy szerelme, a nála tíz évvel idősebb Jane Cooney Baker, akinek halála nagyon megrázta. 1964-ben lánygyermeke született élettársától, Frances Smith (művésznevén FrancEyE, 1922-2009) költőtől. Ekkoriban, a hatvanas évek elején jelentek meg első verseskötetei. 1967-ben kezdte írni rovatát, az Egy vén kujon feljegyzéseit a Los Angeles-i Open City underground újságba. 1969-ben elfogadta a Black Sparrow Press kiadójának, John Martinnek az ajánlatát. Bukowski a Martintől kapott rendszeres, de nem túl nagy összegből végre főfoglalkozású író lehetett: egy hónappal az után, hogy kilépett a postától, befejezte első regényét, a Postát. Bukowski regényei és más kötetei többségét a Black Sparrownál adta ki, így a Tótumfaktumot is 1975-ben.
A főállású író
Bukowskinál a hetvenes évek leginkább az egy-két éjszakás kalandokról és ezek szépirodalmi formába öntéséről, vagyis alteregója, Henry Chinasky megalkotásáról szóltak, mígnem 1976-ban találkozott a huszonöt éves Linda Lee Beighle étteremtulajdonossal és színésznőjelölttel, akivel aztán 1978-ban Kelet-Hollywoodba, San Pedróba költöztek, ahol élete végéig élt. Ekkor jelent meg a Nők című regénye is, amelyben a Sara nevű karakter könnyen azonosítható Lindával, aki majd az 1989-ben megjelent Hollywoodban tér vissza ugyanezen a néven.
A hetvenes évek végére Bukowski befutott író lett, a nyolcvanas évekre az anyagi jólét is beköszöntött, megjelent a Kezdő című önéletrajzi regénye (1982), BMW-t vásárolhatott magának, európai utakra mentek Lindával, akit 1985-ben feleségül vett. 1987-ban készült el Barbet Schroeder első Amerikában forgatott filmje, a Törzsvendég Mickey Rourke-kal és Faye Dunaway-jal a főszerepben, melyben egy rövid jelenet erejéig maga Bukowski is látható, amint éppen egy törzsvendéget alakít.
Az író, akire mindenhol a törzsvendég szerepe illett leginkább, idült alkoholizmusa ellenére 74 éves koráig élt. Nem sokkal Ponyva című regénye befejezése után halt meg leukémiában, 1994. március 9-én a Kaliforniai San Pedróban . Sírján a Don't try felirat olvasható. Az alábbi képen úgy látható, ahogy ő a leginkább szerette magát látni: itallal a kezében.
Magyarul először 1974-ben jelent meg egy novellája (Mit gondol, érdemes az embernek írásra adni a fejét?). Az első magyar Bukowski-könyv a Ferenczy Kiadó gondozásában megjelent Egy vén kujon jegyzetei volt 1995-ben, majd a Cartaphilus kezdte kiadni az életmű prózai részét 2005-től, többek között remek novellásköteteit, az eredetileg 1973-ban megjelent A semmitől délre, vagy az 1983-as Forró vízi zene címűt.
Művei közül néhány, forrás: libri.hu
- Posta: A Posta Charles Bukowski első regénye, amit állítólag három hét alatt írt.
A mű antihőse, Henry Chinaski tévedésből helyezkedik el a postánál, ahol permanens másnaposságtól szenvedve, kora reggel szortírozza és kézbesíti a leveleket, közben kölcsönösen alázzák egymást főnökeivel, az utcán nők és kutyák rontanak rá, szóval semmi izgalom, csak maga az élet.
Önéletrajzi regény, hiszen a szerző valóban hosszú éveken át dolgozott a postánál, azonban egy kis kiadó vezetője havi száz dollár jövedelmet ígért neki egész hátralévő életére, ha otthagyja ezt a munkát, és minden idejét az írásnak szenteli. Bukowski szerencsére elfogadta az ajánlatot.
- Vegyes felvágott: Harry felnézett a kis pontokon keresztül az égre. Kék volt, és rohadt magas. Harry nézte az eget, és próbált valami értelmet találni. De nem jutott semmire. Nem érezte át az örökkévalóságot. Vagy Istent. De még az ördögöt sem. De az embernek előbb Istent kellett megtalálnia, hogy megtalálhassa az ördögöt. Ebben a sorrendben érkeznek.
Harry nem szerette a súlyos gondolatokat. A súlyos gondolatok súlyos hibákhoz vezethettek.
Aztán az öngyilkosságra gondolt de csak úgy mellékesen. Mint amikor a férfiak arra gondolnak, hogy vesznek egy pár cipőt. Az öngyilkossággal a legnagyobb gond az, hogy lehet, valami még rosszabbhoz vezet. Igazából leginkább egy jéghideg üveg sör jött volna jól neki, aminek oldalán gyönyörűen gyöngyözik a pára.
A Vegyes felvágott Charles Bukowski életének utolsó évtizedében született novelláinak és verseinek gyűjteménye. A mű hozza a Bukowskitól megszokott, egyszerre megrázó, tragikus és vulgáris, egyszerre gyönyörű, lesújtó és felemelő, egyszerre életunt és életigenlő hangnemet, illetve a tőle megszokott stílust és minőséget. De nemcsak ezért ünneplendő, hanem azért is, mert nagyobbrészt versek szerepelnek benne, amiből Magyarországon eddig kevés jelent meg, és így elkezdhetünk ismerkedni Bukowskival, a költővel is.
- Nők: Bukowski hosszú éveken át csak versekkel és novellákkal kísérletezett, de az igazi áttörést a néhány hét alatt megírt első regénye, a Posta hozta meg számára 1971-ben. Nem véletlenül: hibátlan alkotás, egyik legjobb munkája, bár elég nehéz bármilyen rangsort felállítani művei között.
Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak igazi remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a regény címében említett nők között is kedvére válogathat.
Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell. Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle? ...Maga elbaszott egy alak.
Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit kilóg a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsbavágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak és rajonganak érte, de ő köszönte, nem kért belőle, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is.
- Egy vén kujon jegyzetei: Bukowskinál a műfaj szinte mellékes: versei tulajdonképpen rövid prózai írások, prózája színtiszta líra, frappáns dialógusai színműként is megállnák a helyüket. Ötvenéves koráig szinte kizárólag verseket írt, és első regényének, a Postának csak kiadója biztatására fogott neki.
Ezt a képet azonban némileg árnyalják az Egy vén kujon jegyzetei című kötetben összegyűjtött szövegek. Ezek ugyanis azt igazolják, hogy Bukowski már a Posta megírása előtt is kísérletezett a prózával. Az írásokban többek közt a hatvanas évek végének politikai eseményeire reagál, és kiolvasható belőlük az íróra jellemző kritikus távolságtartás a tömegektől.
AZ Egy Vén kujon jegyzeteinek valamennyi írásában ott van már a későbbi Bukowski-regények és -novellák jellegzetesen nyers hangvétele, kíméletlensége és metsző humora.
,,amikor felébredtem, a nap már fenn volt, én meg az ágy alatt hevertem. kimásztam és megállapítottam, hogy talpra tudok állni. széles vágás az állam alatt. lehorzsolt csuklók. voltak már pokolibb másnapjaim. ébredtem már rosszabb helyeken. börtön? lehetséges. körülnéztem. igaz volt. minden összetörve, bemocskolva, széthasogatva, kiborítva - - lámpák, székek, kredenc, ágy, hamutartók - -sehol semmi értelem, minden ronda és befejezett. nyeltem egy kis vizet és odamentem a faliszekrényhez. még ott voltak: a tízesek, húszasok, ötösök, amelyeket beledobáltam, amikor hugyozni mentem kártyázás közben, s eszembe jutott, hogy a PÉNZ miatt kezdődött a balhé. összeszedtem a bankókat, beraktam a tárcámba, kartonkofferem ráraktam a csálé ágyra, s elkezdtem hajigálni belé a holmimat [...]
az óra ketyegett, az a régi ébresztőóra, isten éltesse, milyen sokszor néztem rá 7.30-kor reggel, az égő pokol reggelein, s szitkozódtam, baszd meg a munkát? BASZD MEG A MUNKÁT! szóval, délután négyet mutatott. éppen be akartam gyömöszölni őt is, valahová a tetejére, amikor - mert miért ne? - kopogtak az ajtómon."
Végül néhány idézet:
- Zseni vagyok, csak rajtam kívül senki nem tudja.
- Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.
- Még nem haltam meg, csak széthullóban vagyok. De ki nem? Mi mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk, és próbálunk jókedvűen evezni. Itt van például a karácsony. Ki a szarnak hiányzik? Aki kitalálta, annak biztosan sosem kellett nehéz csomagokat cipelnie. Nekünk viszont minden felesleges cuccunktól meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy lássuk, hol is vagyunk valójában. Pontosabban, hogy hol nem vagyunk. Mert minél több cucctól szabadul meg az ember, annál világosabban lát. Az életben minden fordítva működik. Ha fordítva él valaki, a nirvána az ölébe pottyan.
- A gond és fájdalom tartja az ember életben. Vagyis az, hogy az ember megpróbálja a gondot és a fájdalmat elkerülni. Nálam ez teljes munkaidős állás volt.
- Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán hogy ehessen újra. Várja, hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e.
- Négy legyet öltem meg, amíg vártam rá. A halál mindenütt ott van. Ember, madár, vadállat, hüllő, rágcsáló, rovar, hal - egyik se menekül. Ez benne van a pakliban. Fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Nagyon rossz kedvem lett. Most gondoljanak bele: az ember áll a szupermarketben, és nézi, ahogy a pénztáros pakolja a cuccot a zacskóba, aztán látja, hogy a saját sírját is belepakolja a vécépapír, a sör meg a csirkemell mellé.
- Kész tehetség voltam, vagyok. Például néha, amikor ránézek a kezemre, belegondolok, mekkora zongorista lehettem volna. Ehelyett mit tett a kezem? A tökömet vakarta, csekkeket írt alá, cipőfűzőt kötött, vécét húzott le satöbbi. Elpocsékoltam a kezem. Meg az eszem is.
- Egy írónak azt kell papírra vetnie, amit lát és érez, függetlenül a következményektől.
- A környéken lakó többi gyerekkel (...) se jöttem jól ki. Persze apám se volt a segítségemre. Egyszer például vett nekem egy íjat nyíllal és mellé egy indiánfelszerelést, amikor a többiek mind cowboy ruhákban jártak.
- Azoknak, akik hisznek Istenben, a nagy kérdések meg vannak válaszolva. Azonban nekünk, akik nem fogadják el rögtön Isten formuláját, a nagy válaszok nem maradnak kőbe vésve. Mi alkalmazkodunk az új helyzetekhez és felfedezésekhez. Mi alakíthatóak vagyunk. A szeretetnek nem kell parancsnak vagy a meggyőzés eszközének lennie. Én a magam Istene vagyok. Azért vagyunk, hogy elfelejtsük az egyház, az állam és az oktatási rendszerünk tanítását. Azért vagyunk, hogy sört igyunk. Azért vagyunk, hogy háborúzzunk. Azért vagyunk, hogy nevessünk, és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál féljen elvinni minket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.