Az elmúlt időszakban nagyon sok rövid gondolat fogalmazódott meg bennem, amiket különböző helyekre jegyzeteltem fel. Telefonba, füzetbe, vagy akár egy sima blokkra is képes voltam felírni, csak hogy ne legyenek a felejtés áldozatai. Úgy gondoltam, majd valamikor jók lesznek valamire. Majd kitalálok egy tervet hogyan, miként publikálom őket. Ahogy gyűltek a papírok elgondolkoztam, tulajdonképpen mire várok? Miért akarok előretervezni mindent?

Eszembe jutott, az élet sok más területén is ezt csinálom. Tervezek, számolgatok, és amikor valami közbejön, már el is vesztem a fonalat. Kapkodok, és nem igazán alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt elképzeltem. Lehet változtatnom kellene a szokásaimon? Abba kellene hagynom a görcsölést és csak cselekedni? Mi történhet?

Bizony néha jobb, ha nem tervezel, hanem csak veszel egy nagy levegőt és lépsz, majd meglátod mi fog történni. Amikor szimplán hallgatsz a megérzéseidre és cselekszel. Nem próbálsz határokat meghúzni, gátat emelni. Csak mész előre, nem kérdezve folyamatosan, nem ijedsz meg, nem tartod ki a magad előtt a kezeidet. Mi baj érhet? Elesel? Na és? Fel lehet állni, leporlod magad és mész tovább, nem? De legalább tudod azt, mit nem kell legközelebb elkövetni, így nem is fogsz újra elesni. Különben is, a tervek sem mindig úgy alakulnak, ahogy azt szeretnéd, akkor is azt érezheted padlót fogtál. Akkor meg nem teljesen mindegy melyik verzió áll fenn?

Aláírom, bizonyos esetekben kell, hogy legyenek terveid. De találd fel magad, és tapasztald meg, az életben mikor lehetnél spontánabb. Milyen területen lehet szükséged arra, hogy lazíts? Hol tudnál igazán, felszabadultan cselekedni? Legyél bátor és élj! Ne félj a változástól, hanem nézz szembe vele, és mutasd meg, te is vagy annyira erős, mint ő. Bízz magadban. Nem szabad elfelejtened sose, mindig Te vagy az első, aki tudsz tenni az életed jobbá tételéért! Hallgass a megérzéseidre és cselekedj!