A színész Csányi Sándor mondta egy interjúban tavaly, a Coming Out című filmje kapcsán:

" Egy csomó ember rengeteg energiát fordít arra, hogy azon agyaljon, vajon mit csinálnak azok, akiket gyűlöl. Folyamatosan azon agyal, hogy miért nem lehet ezen a világon normálisan élni. Amivel ugye az a baj, hogy ha eleget gondolkodsz rajta, akkor rá is jössz. Ez körülbelül olyan, mintha utálnám a spenótot, és azért járnám az összes zöldségest, hogy spenót után kutassak. És ahányszor találok egyet, kiakadok, hogy nézd, mennyi spenót van itt! Ezek direkt szervezetten hozzák ide a spenótot, ez egy spenótmaffia. Ahelyett, hogy elmennék a spenótos pult mellett, és vennék egy körtét, mert azt szeretem. "

Kálomista Gábor:  " A néző az első, és minden más utána következik. "

A Síszövetség elnökeként mit vársz, mire készülsz?

Most jött el az a helyzet, amikor tenni kell. Eddig lebecsülték a sísportot Magyarországon, hiszen soha semmiféle eredményt nem produkált. Na, jó, alig valamit és ez igazán nem azokon múlt, akik energiát fektettek bele. Edit most síelt egy csodát. Ott voltam. Felemelő érzés volt, mikor az őrjöngő tömeg közepette 25-ös rajtszámmal becsúszott hatodiknak egy magyar. Ilyet még nem látott a világ! Végre bele lehet vágni, meg lehet teremteni egy olyan sísportot Magyarországon, mint amilyet a horvátok teremtettek. Mert van eredmény. Lett egy sztár. A mai világban nagyon fontos, hogy legyenek hősök, akikre a gyerekek felnézhetnek. A magyar sport szerencsére tele van ilyenekkel. Vízilabdázók, úszók, kézisek, vívók. Ez vonzza a gyerekeket. Ezért is kell most Editet nagyon megbecsülnünk, hiszen bizonyított. Nem panaszkodni kell, hogy nincsenek hegyeink. Budapestről 2,5 órányira az egész szezonban van elérhető sípálya. Nem hiszem, hogy a 700 ezer rendszeresen síelő magyarból, amiből a fele gyerek, nem lehet megtalálni azt a húszat, harmincat, akik megfelelő körülmények között sikeresek lehetnének. Hinni kell benne, és menni fog. Meglátjuk.

A Magyar Televízióban készült egy riport veled, melyből sok helyütt idézték egy mondatodat: "Mi, magyarok genetikailag alkalmasak vagyunk arra, hogy jó eredményeket érjünk el." Hát…

Mi ezzel a baj? Hogy sikeresek vagyunk? Ha csak a sportot nézzük, a tíz legtöbb olimpiai aranyérmet nyerő nemzet között a magyar. Ha a filmet, ott van több mint száz magyar származású Oscar-díjas. Ha a tudományt, akkor pedig szinte végtelen a sor. Csak a történeti hűség kedvéért: 2005-ben, amikor a síszövetség elnökévé választottak, igyekeztem támogatókat gyűjteni, és volt olyan, aki azzal utasított el, hogy mióta elveszítettük a hegyeinket, több generáció felnőtt, és genetikailag elvesztettük a lehetőséget a sikerekre. Szerintem ezzel sokkal több baj van. Egyébként a kiragadott mondatok az egész életemet végigkísérik. Próbálnak belemagyarázni mindenféle eszméket, amiket szerintem nem kell, nem érdemes.

Bár hát ki nem?

Azért mondom, ki nem? Ha a sísportot nézzük, elhatározás és elszántság kérdése is, hogy a gondolkodásmód megváltozzon. Igenis lehet eredményeket elérni.

Ha a te pályádat nézem, téged is az elszántság jellemez.

Engem is a siker orientál. Nem szeretem az elfecsérelt munkát, nem szeretek kicsit dolgozni, kicsit kitölteni a munkára szánt időt. Szeretem, ha számon lehet kérni a teljesítményt és azt is, ha számon kérik az én teljesítményemet is. A film erre nagyon jó, mert annál világosabb visszajelzés nincs, mint amit a közönség felmutat. Oké, elfogadom a véleményét, de a közönségét biztosan megszívlelem.

Játszva még a síből vett másik idézettel. Miklós Edit azt mondta: "Az nyer, aki kevesebbet hibázik, viszont mindenki hibázik, 100 százalékos menetet nem lehet csúszni." Majd’ húsz éve vagy a filmes szakmában. Ezt a mondatot magadra is igaznak érzed?

Abszolút. Az ember folyamatosan hibahalmazokat hagy maga után, viszont az tud sikeresebb lenni, aki kevesebbet hibázik és több jó döntést hoz. Vagy aki képes tanulni a hibákból. Edit kiváló példa erre.

Elindult egy srác agrárvégzettséggel, Sára Sándor fia révén bekerült a Duna TV-hez, majd pár évre rá megcsinálta az első filmjét Tímár Péterrel. A Zimmer Feri siker lett. Mint ahogy azóta jó pár alkotás - legutóbb a Coming out. Persze voltak, amik nem hoztak nagy nézőszámot, de mégis… Hogy szűrsz? Mi alapján mondasz igent egy forgatókönyvre? Nyilván rengeteget kapsz évről évre.

Persze, rengeteget. Ugyan a könyv sokat jelent, de mégsem mindent. Legalább ennyire fontos, hogy az alkotó hisz-e és bízik-e magában. Michelangelo - amikor a Pietához fogott - először belevágta a kalapácsot a márványba, amikor érezte, hogy elrontotta. De hitt magában, és az eredmény ott van a Szent Péter-bazilikában. Hittel meg lehet győzni engem. Amikor Tímárral Moszkvában voltunk egy filmfesztiválon a 6:3-mal, egyik éjjel azt mondta nekem borozás közben, hogy csináljunk a vakoknak egy filmet. Mondom, ne hülyéskedj velem! Maga a mondat nonszensz. Mégis, amikor elmagyarázta, hogy mit szeretne, akkor azt mondtam, hogy nézőszámban ez kapitális bukás lesz, nem is az én stílusom, de annyira tetszik, amit és ahogy akarod, hogy oké - csináljuk! Ez lett a Vakvagányok. Vagy ott volt a Csak szex és más semmi. Jött Goda Kriszta - ismertük egymást szegről-végről a Duna TV-ből, tanult Angliában, Amerikában - hozott egy forgatókönyvet, amivel már végighaknizta az összes producert, és senkinek sem kellett. Elolvastam - tök jó!