" Még szoknom kell, hogy az önmagát kormánypártiként definiáló média is így áll hozzánk " - mondja L. Simon László államtitkár a Hírtévés konfliktusáról a Hír24-nek adott interjújában.

Elmondom, nekem mit kellene szoknom, ha képes lennék rá:

1. Szoknom kell, hogy a kormányzati propagandának olyan nyíltan és felvállaltan része a sajtó egy (meghatározó) része, hogy azt már egy államtitkár is köztudomású tényként közölheti
2. Szoknom kell, hogy ilyenkor az érintett sajtótermék nem szól vissza egy közleményben, hogy ácsi, tőlünk ne várja el, hogy a kampánycsapata legyünk, és maximum jobboldalinak, vagy konzervatívnak, de ne kormánypártinak nevezzen minket, mert nem ez az "öndefiníciónk"
3. Szoknom kell, hogy az ellenzéki agresszív aktivisták egy része ugyanazt a szolgai hűséget, szelektív vakságot és süketséget várja el a nem kormánypárti sajtótól és közszereplőktől (incl. "rohadt elemzők"), mint amit a Fidesz sajtójában tapasztal
De leginkább azt kell szoknom, hogy egyelőre a jelét sem látom annak, hogy ebből a rendszerből bárki is ki akarna törni. Látom a befekvőket és az irigykedőket. Látom a kormánypárti oldalon a kritikátlan lojalitás mindent befedő, csak egy-egy Simicska-méretű ügyben vékonyodó, felcuppogó masszáját, és látom az ellenzéki térfélen azokat a szereplőket, akik leginkább azért szeretnének kormányváltást, mert ők akarnak az új (egyes esetekben: újra a régi!) L. Simonok meg hírtévék lenni. Tisztelet a kivételnek. És nem értik meg, hogy ezért fognak veszíteni, és ezzel tarthatják hatalomban a Fideszt. A közeljövőben nem tudnak úgyse fideszebbek lenni a Fidesznél, orbánabbak Orbánnál (helóka, Egyetlen Karizmatikus Vezető), és mert ezzel a habitussal ugyan meg lehet győzni pár tucatnyi betelefonáló munkásőr-özvegyet, de a bizonytalan szavazókat mozgósítani, a liberalizmust és Európát komolyan gondolókat bevonni soha. Áprilisban sem sikerült bezsarolni a szavazókat arra a projektre, ahol semmit nem szabad kérdezni, semmit nem szabad elvárni, hanem amolyan szedett-vedett, baloldalinak mondott, lúzer Békemenetként kellett volna leszavazni a csalamádé összefogásra.
Nekem tehát még szoknom kell, hogy már megint / még mindig ugyanazt mondja mindkét oldal: a győztes Fidesz szájából a hatalomhoz való lojalitás parancsa szól, a vesztes ellenzék pedig ugyanezt a lojális hallgatást és hazudozást az újabb csodás összefogás-mánia kapcsán várná el, ahogy például a dühös nénik is csinálják a tízflekkes ferences cikkeikben.
Hát a lószart, mama, hogy egy klasszikust idézzek.

Forrás: facebook