A rendszerváltozás euforikus hangulatában a világon szinte egyedülállóan széles hatáskörökkel ruházták fel a települési önkormányzatokat, a Fidesz az utóbbi négy esztendőben viszont egészen más irányba indult el. A helyhatóságok feladatainak jelentős részét az állam vette át – és a folyamatnak még nem értünk a végére –, ugyanakkor jókora szeletet kihasított a vagyonukból is. Ezzel együtt tovább csökkentették a szabadon felhasználható forrásaikat, s jelentősen korlátozták a gazdasági önállóságukat.
Más tehát az önkormányzati választás tétje az idén, mint korábban volt, hiszen a legjobb polgármester, a legfelkészültebb képviselő-testület sem tud gúzsba kötve táncolni. Igaz, a miniszterelnök Makón néhány napja világossá tette: mégsem közömbös, hogy ki lesz a településvezető. Ha ugyanis az ottaniak „helyesen" döntenek, azzal Orbán Viktor szerint új korszakot nyithatnak a város életében, mert a mostani szocialista polgármester reménybeli fideszes utóda olyan jó programmal állt elő, hogy amellett a kormány hajlandó lesz húszmilliárdos értékben elkötelezni magát.
 |
| Orbán Viktor miniszterelnök Tarlós István budapesti főpolgármesterrel tavaly. Inkább a centralizáció Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A nemzeti kerekasztal mellett 1989-ben még senki nem vonta kétségbe a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. Arra pedig talán gondolni sem mertek, hogy a központi hatalom egyszer majd a zsarolástól sem riad vissza, ha azt a rövidtávú politikai érdekei így kívánják. Így maradéktalanul érvényesítették az egy település – egy önkormányzat elvét: az 1990 előtt működő nagyjából 1100 tanács helyett – amelyek jelentős része községi közös tanács volt – csaknem 3200 helyhatóság állt fel, s azok többé-kevésbé azonos jogosítványokkal rendelkeztek.
Igen nagyvonalúan biztosították a települések működtetéséhez, a közszolgáltatások biztosításához elengedhetetlenül szükséges javakat is, hiszen egy 1991-es törvény alapján az állami tulajdonban levő vagyontárgyak jelentős részét a helyhatóságoknak adták át. E körbe tartoztak többek között a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek, a beépítetlen földterületek, a közüzemek. A kilencvenes évek derekára nagyjából minden a települési, illetve részben a megyei önkormányzatok tulajdonába került: oktatási intézmények, orvosi rendelők, kórházak, a közművek egy része, de még levéltárak és múzeumok sora is.
Ezzel együtt számos olyan kötelező feladatot kaptak a helyhatóságok, amelynek ellátására a kisebb falvak csaknem képtelennek bizonyultak. Gazdaságosan orvosi rendelőt vagy iskolát fenntartani, illetve a közszolgáltatásokat biztosítani bizonyos lakosságszám alatt nemigen lehet, ezért már a kilencvenes években felvetődött, hogy változásra lenne szükség. Ráadásul kedvezőtlenül alakultak a gazdasági folyamatok is, ezért az állam mind kevesebbet engedett át a személyi jövedelemadóból, s folyamatosan csökkent a központi támogatások reálértéke.
 A szekszárdi városháza 2013-ban. Az építésügyi igazgatást is elvették, a polgármester legfeljebb véleményt nyilváníthat |
A rendszer átalakításához szükséges kétharmados parlamenti többséggel azonban 1998 után már senki nem rendelkezett. Megfogalmazódott ugyan, hogy a 19 megye helyett alakítsanak ki hét, választott önkormányzat vezette régiót, a kistelepüléseket pedig tereljék kötelezően intézményfenntartó társulásokba, de ezt nem lehetett kivitelezni. Ezért a társulást csak gazdasági eszközökkel ösztönözhették: többet ígértek azoknak a helyhatóságoknak, amelyek például közös önkormányzati hivatalt, közös iskolát tartanak fenn.
De „felül" is jelentkeztek a gondok. Az intézmények sorát működtető nagyobb városok, illetve megyék is forráshiánnyal küszködtek, amelynek részben politikai okai voltak: a mindenkori kormányok nagyvonalúbban bántak a „baráti" önkormányzatokkal. Ennél is több bajt okozott azonban, hogy a helyhatóságok által felhasználható pénz a GDP egyre kisebb hányadát tette ki, ami elsősorban azokat a városokat sújtotta, amelyek kevesebb saját bevétellel rendelkeztek. A lyukakat pedig hitelek felvételével, devizaalapú kötvények kibocsátásával igyekeztek befoltozni.
Minderre a Fidesz 2010 után sajátos megoldást talált. Nem a finanszírozás szabályait gondolták újra, s azzal sem foglalkoztak, miként lehetne a helyi önkormányzáshoz való alapjogot biztosítani úgy, hogy az elaprózott településszerkezet mellett is hatékonyan működjék a rendszer. Inkább a centralizáció mellett döntöttek. Először átvállalták a megyei önkormányzatok adósságait, majd államosították az intézményeiket, például a kórházakat, szociális otthonokat, múzeumokat és levéltárakat. Utána jött a helyi önkormányzatok konszolidációja: előbb tartozásaik egy részét, később a maradékot is elengedték, és a helyhatóságok 1200 milliárdnyi kötelezettségtől szabadultak meg.
Ennek azonban nagy ára volt. Elvették a településektől az iskolákat és a kórházakat, s a korábban a jegyző hatáskörébe tartozó hatósági ügyek jó részét is a kormányhivatalokhoz delegálták. Így államosították a részben helyi forrásokból kialakított okmányirodákat, s többek között a gyámügyet, a szociális ügyeket, az építésügyi igazgatást is. A polgármester tehát most már legfeljebb véleményt nyilváníthat arról, hogy egy tervezett létesítmény illik-e a városképbe. Ha pedig valahol hitelt akarnak felvenni, ahhoz is kormányzati hozzájárulás kell.
 |
| Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter még államtitkárként márciusban, amikor átadta a hódmezővásárhelyi önkormányzat 22,5 milliárdos adósságának állami átvállalásáról szóló bizonyságlevelet Almási István polgármesternek. Jobban járnak? Kelemen Zoltán Gergely / MTI |
Törvény írja elő, hogy kétezer főnél kisebb településeken nem lehet önkormányzati hivatal, bizonyos feladatokat pedig társulásos formában kell ellátni. Az államosítás pedig folytatódik: ma még önkormányzati feladat a hulladékgazdálkodás, a távhő- és a víziközmű-szolgáltatás, de hamarosan ezeket is egy állami közműholding veszi át. Változatlanul helyben marad viszont többek között a településfejlesztés és -üzemeltetés, az egészségügyi alapellátás, az óvodai ellátás, a szociális szolgáltatások egy része, a lakás- és helyiséggazdálkodás, a helyi közösségi közlekedés biztosítása, a közfoglalkoztatás, a helyi gazdaság működésének elősegítése.
Ez is sok munkát jelent, de kérdéses, hogy mindehhez mennyi pénzt biztosítanak. Az idei költségvetésből az derül ki, hogy a korábbinál is kevesebbet. Legalábbis önkormányzati források állítják: többet vontak ki a rendszerből, mint amennyi az állam által átvett feladatok miatt indokolt lett volna. Ahol viszont jól döntenek – derül ki a miniszterelnök szavaiból –, ott jobban is fognak járni.
Forrás: nol.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.