Színházi munkák – HoppArt Társulat

E.T.A. Hoffmann, W. Hauf: Tovább is van... - Nemzeti Színház - HOPPart társulat

Szerep: Üvegmanó, Gólyaasszony

Rendezte: Harangi Mária

R. Thorp, J. McTiernan: Halálkemény - Merlin Színház - HOPPart társulat

Szerep: Theo

Rendezte: Herczeg Tamás

Fred Ebb-Bob Fosse: Chicago - Átrium Mozi - HOPPart társulat

Szerep: Fogarty őrmester, Hunyák Katalin

Rendezte: Zsótér Sándor

Színházi munkák – Színház - és Filmművészeti Egyetem

Korcsula - Írta és rendezte: Pintér Béla

Csak egy kis musical

Rendezés: Ascher Tamás , Novák Eszter

Hair, West Side Story

Rendezés: Novák Péter

Vakrepülés/Embervásár

Rendezés: Ascher Tamás, Novák Eszter

Shakespeare: Szent Iván éjjelén

Szerep: Puck

Rendezés: Magács László

Brecht: K. mama

Szerep: Néma Kattrin, Parasztasszony

Rendezés: Zsótér Sándor

Mozart: Varázsfuvola

Szerep: 1. dáma Harangi Mária, Selmeczi György

Rendezés: Novák Eszter, Ascher Tamás

Örkény István: Túl vagy a nehezén, most jön a neheze (Egypercesek)

Rendezés: Mácsai Pál

Patrik Marber: Closer

Szerep: Alice

Rendezés: Magács László

Színházi munkák – Új Színház

Gothár Péter-Kapecz Zsuzsa (E.T.A. Hoffmann alapján): Diótörő

Szerep: Marika

Rendezte: Nagy Mari

Csiky Gerely: Ingyenélők

Szerep: Borcsa (szerepátvétel)

Rendezte: Szikora János

G. Feydeau: Bolha a fülbe

Szerep: Eugenie

Rendezte: Vidnyánszky Attila

M. A. Bulgakov: Álszentek összeesküvése

Szerep: Álarcos hölgy

Rendezte: Vidnyánszky Attila

Szép Ernő: Ádámcsutka

Szerep: Maci

Rendezte: Galambos Péter

Színházi munkák – Vendégként

Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül - Kőszegi Várszínház

Szerep: Pólika

Rendező: Znamenák István

Gergye Krisztián: Adaptáció Trikolor - MU Színház

Rendező: Gergye Krisztián

Bohumil Hrabal: Sörgyári Capriccio - Kőszegi Várszínház

Szerep: Lenka

Rendező: Znamenák István

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté - Kőszegi Várszínház

Szerep: Lucetta

Rendező: Znamenák István

A dohány utcai seriff - Füge Produkció

Rendező: Mohácsi János

Carlo Goldoni: A kávéház - Kőszegi Várszínház

Szerep: Lisaura

Rendező: Znamenák István

Szörényi Levente-Bródy János: István a király - Szegedi Szabadtéri Játékok

Szerep: Boglárka

Rendező: Alföldi Róbert

Színházi munkák – Felolvasó színház

Anyám éhesnek tűnik - Pinceszínház

Rendező: Göttinger Pál

After the fall - Goethe Intézet és a Nemzeti Színház

Rendező: Rába Roland

A barbárok melankóliája I., II. - Nemzeti Színház

Rendező: Vörös Róbert

Garaczi László: Szépet fogtok álmodni - Nemzeti Színház

Rendező: Gigor Attila

Rakovszky Zsuzsa: A nyolcadik - Nemzeti Színház

Rendező: Marton László

Darvasi László: A gyújtogatók - Nemzeti Színház

Rendező: Novák Eszter

Mendelssohn és Shakespeare együtt - Szentivánéji álom - Nemzeti Színház

Óbudai Danubia Zenekar; Vezényel: Hamar Zsolt

Szerep: Hermia

Rendező: Alföldi Róbert

Edvard Grieg és Henrik Ibsen: Peer Gynt - Nemzeti Színház

Óbudai Danubia Zenekar; Vezényel: Silló István

Szerep: Solveig

Rendező: Alföldi Róbert

"A közösség fontos számomra" - Interjú Bánfalvi Eszterrel

Bánfalvi Eszter 2013 tavaszán megvált a Nemzeti Színház társulatától és úgy döntött, szabadúszóként folytatja pályáját. Az elmúlt időben sokat hallhattuk őt különböző filmek szinkronhangjaként, forgatott Török Ferenccel, színházi premierje azonban nem volt a nyáron bemutatott István, a király óta. Azonban január 22-én Forgách András Szorul a hurok című színdarabjában lépett színre. A műben, mely Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéből íródott, egy taxis utazás elevenedik meg a három szereplő – Takács Kati, Bánfalvi Eszter, Balikó Tamás - perspektívájából. 


A Színművészeti Egyetemen két osztályfőnököd, Ascher Tamás és Novák Eszter borzasztóan vigyáztak és figyeltek rátok, aztán a Nemzeti Színházba szerződtél, ahol Alföldi Róbert komoly feladatokat bízott rád. Most viszont itt vagy az életben, védőháló nélkül. Hogy érzed magad?

Bánfalvi Eszter: Sok a bizonytalanság és sok az újdonság, ami nem biztos, hogy baj. Gyakran szorongok, de nem feltétlenül azért, mert nem vagyok védett állapotban. A védettség ugyanis nem a külső körülményektől, hanem a kapcsolatoktól függ. A közösség fontos számomra, és mivel azt személyek alkotják, az emberek nagy része nem tűnik el, még akkor sem, ha a közösség megszűnik. Akikben bízom, akiknek adok a tanácsára, a véleményére, azokhoz most is bátran fordulhatok. 

Ahhoz hogy munkád legyen, most neked kell megkeresni embereket?

Bánfalvi Eszter: Igen. Ez brutális. Most kaptam észbe, hogy már január eleje van és ahhoz, hogy a jövő évadban munkám legyen, már most el kell kezdenem beszélgetni emberekkel. Elsősorban olyanokat keresek meg, akikkel dolgoztam, vagy akikkel valamiféle kapcsolatom volt/van. Ez a kopogtatás nem a kedvencem, de már nem ódzkodom tőle úgy, mint régen. 

Anno felmerült benned, hogy ott maradj a Nemzeti Színházban? 

Bánfalvi Eszter: Nem merült fel. Annak ellenére sem, hogy több alkalommal is dolgoztam Attilával (Vidnyánszky Attila – a szerk.), amikor az Új Színházban voltam csoportos szereplő, és ezek nagyon jó munkák voltak, jól alakult a viszonyunk is. Azt tudom most válaszolni, amit korábban Attilának is mondtam, hogy ő letette a voksát egy értékrend mellett, amihez én őszintén nem tudok csatlakozni. Nem tudok olyan dologban részt venni, amivel nem tudok azonosulni. 

Hogy érzed, hamar megkaptad a tutit? 

Bánfalvi Eszter: Hamar megkaptam a tutit? Ötödszörre vettek fel a főiskolára, előtte négy évet töltöttem az Új Színházban, aztán a főiskola után kocsmáztam, mert nem akadt munka, se szerződés. Meg hát mi is van a tuti mögött? Rengeteg meló és küzdelem. Persze az utóbbi hónapokban valami eltűnt, ami addig meghatározó volt, de a szorongás csak átalakult. Igazából én mindig szorongok, amikor elkezdek egy újabb munkát, mert teljesen meztelennek érzem magam, hiszen a nulláról kell indítani és fogalmam sincs, mi lesz. Tehát nem éreztem magam a tutiban akkor sem, amikor a Nemzeti Színházban játszottam és nagyobb szerepeket kaptam. Ott is rendszeresen rettegtem, de ettől függetlenül továbbra is vágyom bonyolult, komoly kihívást jelentő feladatokra.

Ha szabadon dönthetnél, melyiket választanád, a társulatot vagy a függetlenséget?

Bánfalvi Eszter: Mindkettő vonz. Alapvetően csapatjátékos vagyok. Azt a munkát is szeretem, amikor csupán egy alkalomra jön össze egy csapat, meg azt is, amikor állandó a csapat. Mindenképp a közös munkában hiszek. Nem tudom magamat egyedül elképzelni a színpadon, kell, hogy legyenek partnerek körülöttem. Nem látom magam, amint leülök és csinálok egy önálló estet.

Az nem merült fel, hogy a HOPParttal folytasd?

Bánfalvi Eszter: Nem. Még akkor, amikor a Csilla, a Bence, a Tomi meg én (Radnai Csilla, Mátyássy Bence, Szabó Kimmel Tamás – a szerk.) Nemzetisek voltunk, kötöttünk egy megállapodást a HOPPart-tal. Megbeszéltük, hogy a fontosabb cél érdekében, azért, hogy a többiek rendszeresen tudjanak játszani, és hogy a HOPPart, mint társulat tényleg tudjon működni, mi kiszállunk, hiszen elég komoly problémák adódtak az egyeztetés körül. Ennek kapcsán mindenkit ért némi sérelem, voltak nagy megbeszélések, nagy sértődések, adok-kapok, de végső soron egyikünk sem látta értelmét annak, hogy egy előadást másfél havonta játsszunk. Ugyanis az kinyírja a produkciót, sőt, mindent kinyír. A mai napig sok pozitív élményt őrzök a HOPPart-tal kapcsolatban, de nem merült fel, hogy kopogtassak náluk. Ebben nincs semmiféle kivagyiság. Ők sincsenek könnyű helyzetben. Bennem meg van egy kis rossz érzés is, hogy ha rátukmálom magam valakikre. Nem tudom, hogy ha bekönyörgöm magam egy helyzetbe, az vajon mennyire terheli meg az adot csapatot. Amikor azt mondták a különböző igazgatók, akiket megkerestem, hogy sajnos nem tudnak szerződtetni, mert van emberük, és ha engem magukhoz vesznek, akkor neki nem tudnának feladatot adni, az számomra egy teljesen érthető reakció volt. Ez egy nagyon nehéz ügy... Nem szeretnék kifúrni senkit.

Van olyan társulat, ahová szívesen csatlakoznál? Gondolkodtál ezen?

Bánfalvi Eszter: Persze, gondolkodtam. Nagyon kíváncsi vagyok, sok minden érdekel, de olyan nincs, hogy bekopogok valahova, hogy ebben a társulatban szeretnék dolgozni. Valószínűleg ebben a gátlásaimnak is része van. Nagyon reménykedem, hogy lesznek olyan emberek, akik bizalmat szavaznak nekem, és ha csinálnak egy csapatot, akkor gondolnak rám. 

A Nemzeti Színház két előadása tovább él. A Bányavirág a Játékszínben, és a Mephisto, ami átkerült a Vígszínházba. Milyen volt a Víg társulatával a közös munka, és milyen érzés ott játszani ezt az előadást?

Bánfalvi Eszter: A pályáztatás megrendítette az ottani kollégákat, hiszen egy pillanat alatt ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben érezhették magukat, mint mi. Ezért aztán a Vígben megint elég élesen szólalnak meg Klaus Mann mondatai. De a társulat hihetetlen alázattal és odaadással dolgozott. Bár ugyanazt csináljuk, mégis sok eleme áthangolódott a produkciónak, pusztán azért, mert az adott szerepet egy másik személyiség játssza. Más. Működik. 

Amikor Forgách András felkért, hogy játssz a Szorul a hurokban című darabban, elolvastad, mielőtt igent mondtál?

Bánfalvi Eszter: Nem, én az olvasópróbán olvastam el a darabot. Néhány héttel korábban kaptam Andristól egy verziót. 

Látatlanban igent mondtál?

Bánfalvi Eszter: Igen, Forgáchnak meg Nádasnak. Más kérdés, hogy attól azért sokkot kaptam, hogy a Párhuzamos történetekről van szó. A regénnyel még most is küzdök. Ezt persze jó értelemben mondom. És most fel is függesztettem az olvasást, mert annyira nyomasztott. Amit mondjuk Nádas leír ötven mondatban, arra nekem három mondatom van, és azt éreztem egy ponton, hogy a lehetetlenséggel birkózom. Ezért muszáj volt leállni és csak arra koncentrálni, ami ez a szelet, ami a konkrét színdarab. 

Mindaz, amit hozzáolvasol, árnyalhatja azt a pár mondatot, amit mondasz...

Bánfalvi Eszter: Meg is kell, hogy jelenjen ez a plusz, de annyira sok van a másik oldalon, hogy úgy érzem, ennyi mindent nem tudok érzékeltetni. Kell távolságot tartanom a regénnyel, de a bemutató után befejezem. 

Milyen nőnek látod Gyöngyvért? Mi izgalmas benne a számodra?

Bánfalvi Eszter: Ő Ágost szerelmese. Mániákus szerelem ez, nem csak egy testi, hanem egy lelki találkozás is, ami furcsa, hiszen ez a két ember két teljesen különböző világból érkezik. Ágost egy úri fiú, Gyöngyvér pedig egy óvónő, mondhatnám proli, aki énekesnői ambíciókat táplál, mégis fel tudnak oldódni egymásban. A lányt egyszerűen beszippantják a vágyai, majd pedig a fájdalma, a csalódás. Olyan, mintha egy örvénybe kerülne, ami ellen hiába tiltakozik. Gyöngyvér próbálja definiálni saját magát, a helyzetét a világban, a családban, amibe bekerül. Számára ugyanis a család szokatlan közeg, ő egy lelenclány. Mivel gyökértelen ember, minden kapcsolata speciális. Szerintem elsősorban az ösztönök szintjén ragadják meg a dolgok, és mivel fél a lelki sérülésektől, páncéllal vértezi fel magát, így aztán mást kommunikál kifelé, mint amit befelé megél. A színpadon elsősorban Ernával, a fiú édesanyjával közösen látjuk. 

A darab egy taxis utazás mintegy fél óráját meséli el, amikor a két nő, feleség és leendő meny Ágost haldokló apjához mennek. Milyen a két nő viszonya?

Bánfalvi Eszter: Gyöngyvér meg akarja hódítani Ernát, hiszen annak az embernek az anyja, akit egyszerre szeret és gyűlöl, és ezért az anyát is gyűlöli és szereti. Őrületesen bonyolult az ő viszonyuk. Van egy pillanat, amikor Erna azt mondja, hogy „Gyöngyvér, kisleányom”. És abban a pillanatban mindketten megrettennek. Ernának ugyanis megölték a lányát, a nácik elhurcolták és az apja, aki megmenthette volna, mindezt hagyta. Gyöngyvér pedig gyűlöli az anyját, mert elhagyta őt. Viszont mindkét oldalon megjelenik az összetartozás utáni vágy.

A mű szerkezete úgy épül fel, hogy háromszor lehetünk tanúi az utazásnak, minden esetben egy másik fél szemszögéből követjük azt. Bizonyos mondatok mindig elhangoznak, mások csak egy alkalommal. Törekszel arra, hogy mindig másként szólalj meg?

Bánfalvi Eszter: Igyekszem az ismétlések során egyre több rétegét megmutatni ennek a karakternek. Azt gondolom, hogy ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy a Nádas által írt személyiség összetettségét érzékeltessem. Ugyanaz az ember, csak különbözőféleképpen látjuk őt... A darabról a fulladás szó jut eszembe. Arról szól, hogy mindenki fuldoklik attól, hogy egyre több információ derül ki róla és a másikról, és hogy az egymásra ható viszonyok, a kimondatlanságok hogyan fojtogathatnak minket.

A nagy magyar művészet szertefoszlik

Ha van valaki, aki még nálunk is kíváncsibb Török Ferenc új filmjére, a Senki szigetére, az Bánfalvi Eszter. Ő játssza a film egyik fontos szerepét, de a kész filmet még nem látta. Már dolgozott Török Ferenccel korábban, akkor az Isztambult készítették együtt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy automatikusan megkapta a Senki szigete szerepét. A rendező és Sándor Pál producer többször megnézték az akkor még a Nemzeti Színházban játszó színésznőt színpadon. "Nincs automatizmus. Az igazi alkotó embereknél adott egy személyiség, ami le van írva a forgatókönyvben, aztán ahhoz keresik a legalkalmasabb színésznőt".

Fotó: Huszti István

És hogy milyen ez a személyiség ebben az esetben? "Egy taxislány, aki egyedül él, akinek egyedül kell megküzdenie mindennel. Egy kemény csaj, akin páncél van, aki valószínűleg sérült, vannak rossz tapasztalatai. Sűrű élet van mögötte, és azért melózik nagyon keményen, mert elvágyódik innen. El akar menni, másmilyen életet akar élni. Ezt elég konkrétan kitalálta magának, és bármit megtesz érte. Az, hogy megtalálja azt, amire vágyik, nem pont úgy fog történni, ahogy eltervezte, de nem is ez a lényeg. Önazonos csaj, ismeri magát, próbálja az ösztöneit, a vágyait követni".

De az elvágyódó fiatalokon túl van egy akciódúsabb, krimiszál is a filmben, ami a Stohl András játszotta maffiózóhoz kötődik. "Amikor azt mondtam, hogy a taxislány mindent megtesz, hogy innen eltűnhessen, úgy értem, hogy tényleg mindent. Vannak persze erkölcsi határok, de kevés, kemény ügyekbe megy bele. A taxi amúgy is kiszolgáltatott helyzet, pláne, ha nő a sofőr".

Bánfalvi Eszter: Ha hiteles és nem irányított információkra vágysz, támogasd az Átlátszót!

Szevasz, Bánfalvi Eszter vagyok.

Ha fontos neked, hogy képben légy a körülötted történő, a téged és a szeretteidet érintő ügyekkel kapcsolatban. Ha hiteles, nem irányított információkra vágysz, hogy szuverén módon gondolkozhass, akkor kérlek támogasd az Átlátszó.hu-t.

Mondjuk, amikor havonta elutalod az albérletedet, a rezsidet, meg a telefonszámládat. Ez nem kerül sokba, két kávé meg egy ásványvíz ára.