Persze tudom én, otthon sem, de ha otthon lennék, azért egy-két információt nyilván össze tudnék szedni, meg aztán a kollégákkal is lehetőségem lenne beszélni, egyeztetni.
Chachapoyasban nincs lehetőség semmire, csak az akadozó internet híreit lesni és elmélkedni. Az elmélkedések végkövetkeztetése pedig minden esetben ugyanaz: ez az ügy most nem vicc.
Megkísérlem összefoglalni, miért nem az.

Az az első lehetőség, hogy a magyar kormányzat bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői megkíséreltek korrumpálni bizonyos, Magyarországon tevékenykedő amerikai cégeket. Értsd: kormányzati befolyásuk felhasználásával ígértek előnyöket amerikai cégeknek, cserébe némi, nyilván nem jelentéktelen anyagi juttatásért.

Hogy világos legyen: ez a cselekmény semmiben sem különbözik attól, amikor fukszos, kigyúrt Homo erectusok megjelennek egy vendéglátó-ipari egységben, és közlik a tulajjal, hogy ha havonta fizet, akkor nem lesz balhé. Ha meg nem fizet, akkor lesz.

Ha a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjai elkövették nevezett cselekményt, akkor a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjait haladéktalanul el kell távolítani a helyükről, ellenük büntetőeljárást kell kezdeményezni, meg kell őket vádolni nemcsak korrupcióval, befolyással üzérkedéssel, de esküszegéssel és hazaárulással is, aztán börtönbe kell csukni őket nagyon hosszú időre, fukszos, kigyúrt Homo erectusok közé.

Mert ez nem vicc. Ez most aztán egyáltalán nem az.

Itt most nincs mismásolás, ködösítés, ezt nem lehet sem meg-, sem kimagyarázni, sem eltussolni, sem félreérteni, sem mentegetni. Ebben az esetben nincsen lojalitás, meg közös akol, meg összetartozás – ha ez igaz, akkor nincs semmi. Akkor vasmarok van és könyörtelen leszámolás. Mert aki ilyet tesz, annak, a költőt idézve, „a kurvanyját”, annak nincs és nem lehet kegyelem.

Aki ilyet tesz, az nem egyszerűen bűnöző, hanem, ismétlem, hazaáruló. És aki egy kicsit is tisztában van a jelenlegi helyzettel, annak ezt most aligha kell elmagyaráznom.

Szóval régen volt már valami ennyire nem vicc, mint ez az ügy. Ha mindez igaz. Ám van egy második lehetőség is. A második lehetőség, hogy mindez nem igaz.

A második lehetőség, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői úgy döntöttek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel beleavatkoznak a magyar belpolitikába, és megpróbálják ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Teszik ezt azért, mert a demokratikusan megválasztott magyar kormány politikája sért bizonyos amerikai gazdasági és politikai érdekeket. Azért, mert tanácsadóik és magyarországi ágenseik erre biztatják és kérik őket. Mert egyszerűen bosszút akarnak állni a magyar miniszterelnö-kön. Mert azt gondolják, nemcsak arra van joguk, hogy törvénytelenül lehallgassák az egész világot, hogy kínozzanak és fogva tartsanak embereket szintúgy törvénytelenül, hanem arra is, hogy bármilyen eszközzel megleckéztessék azokat, akik nem tetszenek nekik.
Azt gondolják, hogy demokrácián kívüli eszközökkel joguk van megvédeni a „demokráciát”, bárhol a világban.

Ha kell, akkor bombákkal, ha kell, akkor lejáratással.

S ehhez az is elég indok, ha egy ország kormánya beleteszi az alkotmányába, hogy tilos génmódosított növényeket termeszteni a területén. Ugyanis ebben az esetben amerikai cégek dollármilliárdoktól esnek el.
Vagyis miután rendkívül feddhetetlen és tisztakezű ügynökeik, élükön Bajnaival csődöt mondtak az Orbán-kormány ellen vívott harcukban, levették az álarcot és nyílt háborút indítottak a Gati-doktrina jegyében.
Aki pedig ilyet tesz, annak szintúgy hadd idézzem a költőt: a büdös „kurvanyját”.

Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem egy terrorszervezet, egy bűnbanda képviselője, akit a lehető legsürgősebben el kell takarítani mindenhonnan. Még akkor is, ha történetesen magáról az Egyesült Államokról van szó.

Szóval, ha a történet ezen változata az igaz, akkor ez nem vicc.

S leginkább akkor nem, ha ehhez a disznósághoz nem várt segítséget és ürügyet kaptak néhány, nem tudjuk milyen szintű kormányzati képviselőtől.

Itt most nincs vicc. Úgyhogy nagyon nincs ok viccelődni és vicceskedni.

Itt most a legfontosabb, legnagyobb dolgok forognak veszélyben. Akár így, akár úgy. Csak az egyik esetben csupán a kormányon múlik a rendrakás, a másik esetben meg az egész világon. Arra pedig várhatunk. De így, ahogy most van, nem maradhatnak a dolgok. Legalább ezt az egyet tudjuk pontosan.

Persze tudom én, otthon sem, de ha otthon lennék, azért egy-két információt nyilván össze tudnék szedni, meg aztán a kollégákkal is lehetőségem lenne beszélni, egyeztetni.
Chachapoyasban nincs lehetőség semmire, csak az akadozó internet híreit lesni és elmélkedni. Az elmélkedések végkövetkeztetése pedig minden esetben ugyanaz: ez az ügy most nem vicc.
Megkísérlem összefoglalni, miért nem az.

Az az első lehetőség, hogy a magyar kormányzat bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői megkíséreltek korrumpálni bizonyos, Magyarországon tevékenykedő amerikai cégeket. Értsd: kormányzati befolyásuk felhasználásával ígértek előnyöket amerikai cégeknek, cserébe némi, nyilván nem jelentéktelen anyagi juttatásért.

Hogy világos legyen: ez a cselekmény semmiben sem különbözik attól, amikor fukszos, kigyúrt Homo erectusok megjelennek egy vendéglátó-ipari egységben, és közlik a tulajjal, hogy ha havonta fizet, akkor nem lesz balhé. Ha meg nem fizet, akkor lesz.

Ha a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjai elkövették nevezett cselekményt, akkor a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjait haladéktalanul el kell távolítani a helyükről, ellenük büntetőeljárást kell kezdeményezni, meg kell őket vádolni nemcsak korrupcióval, befolyással üzérkedéssel, de esküszegéssel és hazaárulással is, aztán börtönbe kell csukni őket nagyon hosszú időre, fukszos, kigyúrt Homo erectusok közé.

Mert ez nem vicc. Ez most aztán egyáltalán nem az.

Itt most nincs mismásolás, ködösítés, ezt nem lehet sem meg-, sem kimagyarázni, sem eltussolni, sem félreérteni, sem mentegetni. Ebben az esetben nincsen lojalitás, meg közös akol, meg összetartozás – ha ez igaz, akkor nincs semmi. Akkor vasmarok van és könyörtelen leszámolás. Mert aki ilyet tesz, annak, a költőt idézve, „a kurvanyját”, annak nincs és nem lehet kegyelem.

Aki ilyet tesz, az nem egyszerűen bűnöző, hanem, ismétlem, hazaáruló. És aki egy kicsit is tisztában van a jelenlegi helyzettel, annak ezt most aligha kell elmagyaráznom.

Szóval régen volt már valami ennyire nem vicc, mint ez az ügy. Ha mindez igaz. Ám van egy második lehetőség is. A második lehetőség, hogy mindez nem igaz.

A második lehetőség, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői úgy döntöttek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel beleavatkoznak a magyar belpolitikába, és megpróbálják ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Teszik ezt azért, mert a demokratikusan megválasztott magyar kormány politikája sért bizonyos amerikai gazdasági és politikai érdekeket. Azért, mert tanácsadóik és magyarországi ágenseik erre biztatják és kérik őket. Mert egyszerűen bosszút akarnak állni a magyar miniszterelnö-kön. Mert azt gondolják, nemcsak arra van joguk, hogy törvénytelenül lehallgassák az egész világot, hogy kínozzanak és fogva tartsanak embereket szintúgy törvénytelenül, hanem arra is, hogy bármilyen eszközzel megleckéztessék azokat, akik nem tetszenek nekik.
Azt gondolják, hogy demokrácián kívüli eszközökkel joguk van megvédeni a „demokráciát”, bárhol a világban.

Ha kell, akkor bombákkal, ha kell, akkor lejáratással.

S ehhez az is elég indok, ha egy ország kormánya beleteszi az alkotmányába, hogy tilos génmódosított növényeket termeszteni a területén. Ugyanis ebben az esetben amerikai cégek dollármilliárdoktól esnek el.
Vagyis miután rendkívül feddhetetlen és tisztakezű ügynökeik, élükön Bajnaival csődöt mondtak az Orbán-kormány ellen vívott harcukban, levették az álarcot és nyílt háborút indítottak a Gati-doktrina jegyében.
Aki pedig ilyet tesz, annak szintúgy hadd idézzem a költőt: a büdös „kurvanyját”.

Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem egy terrorszervezet, egy bűnbanda képviselője, akit a lehető legsürgősebben el kell takarítani mindenhonnan. Még akkor is, ha történetesen magáról az Egyesült Államokról van szó.

Szóval, ha a történet ezen változata az igaz, akkor ez nem vicc.

S leginkább akkor nem, ha ehhez a disznósághoz nem várt segítséget és ürügyet kaptak néhány, nem tudjuk milyen szintű kormányzati képviselőtől.

Itt most nincs vicc. Úgyhogy nagyon nincs ok viccelődni és vicceskedni.

Itt most a legfontosabb, legnagyobb dolgok forognak veszélyben. Akár így, akár úgy. Csak az egyik esetben csupán a kormányon múlik a rendrakás, a másik esetben meg az egész világon. Arra pedig várhatunk. De így, ahogy most van, nem maradhatnak a dolgok. Legalább ezt az egyet tudjuk pontosan.

Persze tudom én, otthon sem, de ha otthon lennék, azért egy-két információt nyilván össze tudnék szedni, meg aztán a kollégákkal is lehetőségem lenne beszélni, egyeztetni.
Chachapoyasban nincs lehetőség semmire, csak az akadozó internet híreit lesni és elmélkedni. Az elmélkedések végkövetkeztetése pedig minden esetben ugyanaz: ez az ügy most nem vicc.
Megkísérlem összefoglalni, miért nem az.

Az az első lehetőség, hogy a magyar kormányzat bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői megkíséreltek korrumpálni bizonyos, Magyarországon tevékenykedő amerikai cégeket. Értsd: kormányzati befolyásuk felhasználásával ígértek előnyöket amerikai cégeknek, cserébe némi, nyilván nem jelentéktelen anyagi juttatásért.

Hogy világos legyen: ez a cselekmény semmiben sem különbözik attól, amikor fukszos, kigyúrt Homo erectusok megjelennek egy vendéglátó-ipari egységben, és közlik a tulajjal, hogy ha havonta fizet, akkor nem lesz balhé. Ha meg nem fizet, akkor lesz.

Ha a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjai elkövették nevezett cselekményt, akkor a magyar kormányzat valamilyen szintű tagjait haladéktalanul el kell távolítani a helyükről, ellenük büntetőeljárást kell kezdeményezni, meg kell őket vádolni nemcsak korrupcióval, befolyással üzérkedéssel, de esküszegéssel és hazaárulással is, aztán börtönbe kell csukni őket nagyon hosszú időre, fukszos, kigyúrt Homo erectusok közé.

Mert ez nem vicc. Ez most aztán egyáltalán nem az.

Itt most nincs mismásolás, ködösítés, ezt nem lehet sem meg-, sem kimagyarázni, sem eltussolni, sem félreérteni, sem mentegetni. Ebben az esetben nincsen lojalitás, meg közös akol, meg összetartozás – ha ez igaz, akkor nincs semmi. Akkor vasmarok van és könyörtelen leszámolás. Mert aki ilyet tesz, annak, a költőt idézve, „a kurvanyját”, annak nincs és nem lehet kegyelem.

Aki ilyet tesz, az nem egyszerűen bűnöző, hanem, ismétlem, hazaáruló. És aki egy kicsit is tisztában van a jelenlegi helyzettel, annak ezt most aligha kell elmagyaráznom.

Szóval régen volt már valami ennyire nem vicc, mint ez az ügy. Ha mindez igaz. Ám van egy második lehetőség is. A második lehetőség, hogy mindez nem igaz.

A második lehetőség, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának bizonyos – nem tudjuk, milyen szintű – képviselői úgy döntöttek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel beleavatkoznak a magyar belpolitikába, és megpróbálják ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Teszik ezt azért, mert a demokratikusan megválasztott magyar kormány politikája sért bizonyos amerikai gazdasági és politikai érdekeket. Azért, mert tanácsadóik és magyarországi ágenseik erre biztatják és kérik őket. Mert egyszerűen bosszút akarnak állni a magyar miniszterelnö-kön. Mert azt gondolják, nemcsak arra van joguk, hogy törvénytelenül lehallgassák az egész világot, hogy kínozzanak és fogva tartsanak embereket szintúgy törvénytelenül, hanem arra is, hogy bármilyen eszközzel megleckéztessék azokat, akik nem tetszenek nekik.
Azt gondolják, hogy demokrácián kívüli eszközökkel joguk van megvédeni a „demokráciát”, bárhol a világban.

Ha kell, akkor bombákkal, ha kell, akkor lejáratással.

S ehhez az is elég indok, ha egy ország kormánya beleteszi az alkotmányába, hogy tilos génmódosított növényeket termeszteni a területén. Ugyanis ebben az esetben amerikai cégek dollármilliárdoktól esnek el.
Vagyis miután rendkívül feddhetetlen és tisztakezű ügynökeik, élükön Bajnaival csődöt mondtak az Orbán-kormány ellen vívott harcukban, levették az álarcot és nyílt háborút indítottak a Gati-doktrina jegyében.
Aki pedig ilyet tesz, annak szintúgy hadd idézzem a költőt: a büdös „kurvanyját”.

Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem egy terrorszervezet, egy bűnbanda képviselője, akit a lehető legsürgősebben el kell takarítani mindenhonnan. Még akkor is, ha történetesen magáról az Egyesült Államokról van szó.

Szóval, ha a történet ezen változata az igaz, akkor ez nem vicc.

S leginkább akkor nem, ha ehhez a disznósághoz nem várt segítséget és ürügyet kaptak néhány, nem tudjuk milyen szintű kormányzati képviselőtől.

Itt most nincs vicc. Úgyhogy nagyon nincs ok viccelődni és vicceskedni.

Itt most a legfontosabb, legnagyobb dolgok forognak veszélyben. Akár így, akár úgy. Csak az egyik esetben csupán a kormányon múlik a rendrakás, a másik esetben meg az egész világon. Arra pedig várhatunk. De így, ahogy most van, nem maradhatnak a dolgok. Legalább ezt az egyet tudjuk pontosan.