Álomtöredékek, gyerekkori emlékek, a meghágott forradalom, a kínai üzletben vett nadrág vagy a csomborillat – az érzékletesség miatt is megtapadnak a versek. Külön-külön szerethetők, mondogathatók, de milyen jó egyvégtében olvasni az egész füzért, ezt a megint csak epikai sodrású kötetet! A leghétköznapibb mozzanatok, a kocsonyafőzéstől a villanykörte-cseréig, ellenpontozzák, önironikusan s egyben drámaian visszanyesik a vadul kitörni kész indulatokat – végül is minden varázsvilággá fényesül.

Birtalan Ferenc | TAVASSZAL SZOMORÚ

szerelmes dalokkal jönni elő
kimeríti a hülyeség fogalmát
ne vedd zokon
a kevéske napsütés kezdi érlelni a D-vitamint
amire nagy szüksége van a szervezetemnek
ezért ülök a keleti nyitású ablak elé
hiányzol ebből a délelőttből
telve hóvirággal az erdőaljak
napfényt szédítenek a krókuszok
és emlékszem régről
a Rákóczi útra néző iskola udvarán a kerítés mellett
már emelkednek lándzsáikon
a húsvétígérő nárciszok
s a betongyűrűk borostyánfüggönyén át
nefelejcsek kéklenek
ilyenkor nem dünnyöghetek hiánydalt
hagyom a szokásos kórleírást is
ott a sok versemben az anamnézis
kicsit megbolondulok
ahogy nézem a rügyek tüntetését
ahogy testet ölt az orgonák szobra
így a jobb ma
bódító földszag dől az ablakon
nem is tudhatok mást akarni
csak maradni
maradni amíg lehet
hériccsel kankalinnal nárcisszal
veled

Forrás: ligetmuhely