A lélek kivetülése egy képen. Egy lány pillanatokat hoz a világból, s azt üzeni képeivel, hogy bár a világon létezik magány, a szürke napok, de léteznek a színek is, létezik a szépség...és sosem vagyunk egyedül.
Szabadság. Eszembe jut a madarakról, az elkapott pillanatról, amikor a szárnyasok röppennek ezrével az égen.
Charlot ezt a pillanatot örökíti meg. A szabadság pillanatát.
A tehetséges lány meglátja a világban azt a pluszt, ami erőt ad, amelytől az emberi lélek is szárnyra kap. Munkájával megérint és tudod, hogy a röppenő madarak elhozzák a búskomor boldogságot, az ősz kesernyés, de mégis magával ragadó álmát.
Madaras képei azt a történetet mesélik el, amikor gyermekként az ablakban nézted a világ szürke ridegségének mégis vonzó mivoltát.
Néhány fotóján csak egy-egy madár repül éppen, fantasztikusan elkapott pillanatok, a magányt testesítik meg. Egyetlen figura, mégis a legnagyobb jelentőséggel bír környezetében. S a magány is fontos életünkben, hiszen az ilyen időszakokban találhatunk újra önmagunkra.
White Collection. Egy fehér kollekció, szuper ötlet mindenféle fehér dolgot fotókra rendezni, mint pl. fokhagyma, amely szépségét eddig észre sem vettük, vagy egy fehér csésze, egy hófehér virág. A tisztaság színe, a megtisztulás szimbólumai.
A padláson talált régi tárgyak megelevenednek egy Vintage fotóalbumban. A régi dolgok újra elővéve, emlékeket beindítva mesés képek várnak, s valahol megragadják a szívedet.
Portré fotóiban Charlot mindig megtalálja a fotóalany egyéniségét, ráérez, ki az, akit valójában meg kell mutatnia a fotókon, hogy kivetítse a képen szereplő magányát, színességét, boldogságát, szomorúságát, álmait és a lelkét.
És a fotókban benne van a fotós lelke is, benne van minden egyes pixelben és színben.
A téli fotói varázslatosak. Egy jégvilág, a ködös fagy világa. Tükörként fedi a jég a tavat és egy tündérország elevenedik meg előttünk.
A városi kép pedig a hóesésben megnyitja szívünket az ünnep felé, s arra sarkall, hogy szeressük a telet, s a sétát a városban, ajándék után nézve...talán a séta öröméért csak, mint ajándék...Magunknak, szeretteinknek. S aki ezt elhozza nekünk, a fotós.
A lélek kivetülése egy képen. Egy lány pillanatokat hoz a világból, s azt üzeni képeivel, hogy bár a világon létezik magány, a szürke napok, de léteznek a színek is, létezik a szépség...és sosem vagyunk egyedül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.