Decemberre tervezi megjelentetni a Jaffa Kiadó Gyarmati Fanninak, Radnóti Miklós költő özvegyének naplóját, amelyben házas életük éveinek eseményeit rögzítette 1935-től egészen a költő második újratemetéséig, 1946-ig.
Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti-kutató, a kézirat szerkesztője a kiadó keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy igen terjedelmes – mintegy 3 és fél millió karakteres – műről van szó. Megjegyezte, hogy a napló létezése csak a szakma számára volt titok, az idén februárban elhunyt Gyarmati Fanni korábban, az 1970-es években legépelte, legépeltette a határidőnaplókba, füzetekbe gyorsírással lejegyzett szöveget, sőt a szigligeti alkotóházba is erre hivatkozva kért beutalót.
A kutató a napló létezéséről akkor értesült, amikor a 2000-es évek elején Gyarmati Fanni megkérte, hogy segítsen rendet rakni az iratszekrényében. Ekkor került elő mintegy hatvan oldal gépirat. Akkor azonban az özvegy leszögezte, hogy a leveleket és a naplót haláláig senki sem olvashatja – idézte fel Ferencz Győző.
A közel 90 szerzői ív hosszúságú kézirat nem irodalmi napló, hanem dokumentum – hangsúlyozta a kutató, hozzátéve, hogy Gyarmati Fanni nem szeretett naplót írni, csupán azért rögzítette napjaikat, hogy “megmaradjon, ami Miklóssal történt”. Ferencz Győző ugyanakkor valószínűsítette, hogy a szöveget sosem szánták a nyilvánosságnak, inkább azért született, hogy ők maguk öregkorukban fel tudják idézni, mi is történt a vészkorszak idején. A kéziraton Gyarmati Fanni élete végéig dolgozott, javítgatta, időnként szerkesztette – fűzte hozzá az irodalomtörténész, megemlítve: az özvegy felhatalmazta, hogy azt kezdjen a dokumentummal a halála után, amit akar.
Ferencz Győző kiemelte, hogy a napló szövegét nem cizellálta, szinte szöveghűen közlik majd a decemberi kiadásban. A készülő műhöz lábjegyzetek, jegyzetek is készülnek, ezekben lesznek olvashatók a sokszor csak keresztnévvel szereplő személyek életrajzi adatai, valamint a fontosabb tudnivalók a szövegben felbukkanó intézményekről, szervezetekről, kávéházakról, periodikákról.
A kutató szerint a napló többrétegű műként értelmezhető: egyrészt megismerhető belőle Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házasélete, emellett erős irodalomtörténeti értéke is van, hiszen bemutatja, miként élt a költő, milyen irodalmi műhelyt hoztak létre feleségével, milyen baráti társaság vette körül őket, valamint azt is, hogy milyen irodalmi élet zajlott a korabeli Magyarországon. Ferencz Győző hangsúlyozta azonban, hogy a mű nemcsak az irodalomtörténet szempontjából lehet jelentős, hanem a holokauszt-kutatás és a feminista irodalom szempontjából is, hiszen Gyarmati Fanni ahhoz a generációhoz tartozott, amelyben először megjelentek a “dolgozó nők”.
Ferencz Győző kitért arra is, hogy a naplóírás esetlegességei ellenére egyértelmű: 1946-ra Gyarmati Fanni íróvá vált, a rövid, tényközlő bejegyzések helyett egyre több az önreflexív szöveg. A kutató ugyanakkor rámutatott: a naplóíró nem fukarkodott a minősítésekkel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy valóban nem a nyilvánosságnak szánta a szöveget.
Szerinte a napló arra is rámutat, hogy a magyar irodalom a költő és felesége számára egyfajta identitást is jelentett, mindent annak rendeltek alá, hogy Radnóti mint “nagy költő” zavartalanul alkothasson. Így a naplóban Gyarmati Fanni megemlékezik arról is, ha férje új verssel várta haza.
Ferencz Győző felidézte, hogy Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós hagyatéka már 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került. Itt válik kutathatóvá hamarosan a napló és a levelek is, amelyek jelenleg zárolva vannak – tette hozzá, megjegyezve, hogy a napló után Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós levelezése lehetne a következő nagyszabású kiadói vállalkozás, ehhez azonban – mivel mintegy 600 levélről van szó – több kutató munkája szükséges.
Forrás: szinhaz.hu
December elején jelenik meg Radnóti Miklós özvegyének, Gyarmati Fanninak a 12 éven át írt naplója. A több mint hárommillió karakteres szöveg nem irodalmi mű, hanem dokumentum. Egyrészt erős irodalomtörténeti értéke lesz, másrészt a magyar nőirodalom megkerülhetetlen forrása és a holokausztirodalom fontos szövege. Egy ágyneműtartóban találták meg és kíméletlenül őszinte.
A februárban elhunyt Gyarmati Fanni ragaszkodott hozzá, hogy az 1935-ben elkezdett és férje újratemetéséig, 1946 őszéig írt naplót csak halála után jelentessék meg. Ha egyáltalán. Ugyanis azzal a céllal írta, hogy megmaradjanak számára a Radnótival közösen eltöltött évek. Gyarmati Fanni utált naplót írni, a szöveg nem a közönség számára készült, viszont Ferencz Győző szerkesztő szerint épp ezért kíméletlenül őszinte.
Ha nem szép, nem nyúlnak bele
A napló gyors kézírással, egy fekete grafitceruzával született; Gyarmati esténként, lefekvés előtt írta bele a történéseket. “Néha talán el is aludt” – mondta a sajtótájékoztatón Ferencz Győző, aki szerint fontos, hogy nem irodalmi szövegről van szó.
A napló úgy kezdődik, hogy Gyarmati és Radnóti kapnak egy zöld színű, kemény fedeles naplót a Bayer gyógyszergyártól, és összevesznek, hogy ki írjon bele. Végül Gyarmati kapja, aki kezdetben, ahogy Ferencz Győző mondja, kifejezetten ügyetlenül ír, rövid és esetleg mondatokkal. A napló utolsó két-három évében viszont már egy gyakorlott író szövegét olvassuk.
Tíz határidőnapló készült eredetileg, ezeket Ferencz Győző irodalomtörténész, aki gyakori vendége volt az idős Gyarmati Fanninak, az özvegy ágyneműtartójában találta meg. A kézzel írott naplót egyébként Gyarmati, feltehetően a hetvenes években, elkezdte gépírással átírni. Ennek a két változatnak a későbbi összevetése a szerkesztői munka fontos része volt. Ferencz azonban kiemeli, hogy ha egy mondat nem volt a hagyományos értelemben “szép”, ő nem nyúlt bele, meghagyta olyannak.
Barátok, nácibarát sajtó, szexuális problémák
Gyarmati Fanni naplója nem irodalmi mű ugyanis, hanem dokumentum. Nem olyan, mint Márai Sándor, Ortutay Gyula vagy éppen Radnóti naplói, mondja Ferencz Győző, viszont egyrészt irodalomtörténeti jelentőséggel bír, hiszen a szövegből kibomlik egy tágabb irodalmi élet a Nyugat, a Magyar Csillag és a nácibarát sajtó megjelenítésével; másrészt a napló egy fiatal nő önarcképe a mindennapjain keresztül (legyen szó az öltözködéséről vagy éppen a szexuális problémáiról), méghozzá egy olyan nemzedékhez tartozó nőé, amely elsőként ment dolgozni az első világháború után.
Ugyanakkor a napló a holokausztirodalom fontos forrása is, “két vallástalan ember története, akiknek a felmenői zsidó vallásúak voltak”. A napló kezdetekor 23 éves Gyarmati Fanni Radnóti (második) újratemetéséig írta a naplót, 1946 őszéig. Akkor már jóval túl volt a harmincon.
A napló utolsó mondata megrázó, de ironikusnak is hat: Gyarmati Fanni elővesz egy könyvet, amelyet “korábban elkezdtem, de abbahagytam”. Ez egyébként Paul Morand náci kollaboráns író könyve. Tehát a napló, bár szándéktalanul, de úgy záródik, hogy Gyarmati “abbahagyta”. Nincs miért tovább írnia.
A levelek és a napló zárolva vannak
A hárommillió karakterből álló szöveget december elején jelenteti meg a Jaffa Kiadó. Feltehetően kétkötetes lesz a kiadvány, ezzel a szerkesztők olvasóbaráttá szeretnék tenni a nem mindig könnyű szöveget. A napló egyébként, ahogy azt Ferencz elmondta, nem túl érzelmes, de az például kiderül belőle, hogy Radnóti utált síelni. Ami kifejezetten vicces, ha arra a közismert fotóra gondolunk , amelyen a költő épp síel. A szöveg elsősorban magánéleti, de a közéleti és politikai utalásokat lábjegyzetek magyarázzák majd.
Gyarmati teljes hagyatéka, azaz a napló, a levelezések és egyéb szövegek 2008-ban kerültek a Magyar Tudományos Akadémiához. A levelek és a napló zárolva vannak, de ez a mostani publikációval valószínűleg változni fog. A hagyaték többi része kutatható, de csak engedéllyel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.