Lukács Margit (1914-2002) domborműves emléktábláját a MASZK Országos Színészegyesület kezdeményezésére a Fővárosi Önkormányzat helyezte el a ház falán. Az alkotást - amely színházi függönyimitációt és jelzésszerű figurát ábrázol - Stremeny Géza szobrászművész készítette.

Csomós Miklós főpolgármester-helyettes a hétfői avató ünnepségen a színésznő hitvallását idézte. "Elfáradni csak előadás után szabad, s az előadás számomra addig tart, amíg élek" - vallotta Lukács Margit.

A politikus arról beszélt, hogy a színésznő nemcsak nagy történelmi darabjainkban és a világirodalom nagyszerű műveiben játszott, hanem versmondóként is kiváló volt, sok rádiófelvétel őrzi ennek emlékét. Kiemelte: a színésznő szakmai, politikai csatározásokban nem vett részt. Az volt a véleménye, hogy a színésznek úgy kell léteznie színpadon és színpadon kívül, hogy felnézzenek rá.

A főpolgármester-helyettes emlékeztetett, hogy Fővárosi Önkormányzat több emléktáblát is felavatott a nemzeti színjátszás nagyjaira emlékezve, például Szirtes Ádámét, Rajz Jánosét.

"Ő, az örök Éva, Vörösmarty Csongor és Tündéjének Éj királynője, hangja felejthetetlen. Hallatlanul elegáns, végtelenül nőies, ugyanakkor fenséges jelenség volt, a színpadon és az életben is" - mondta Lukács Margitról Császár Angela színművész. Felidézte, hogy Lukács Margit legutolsó szerepe Mrs. Higgins volt a My Fair Lady-ben. Az előadást még ma is sikerrel játssza a Magyar Színház, amelyet a bemutató idején még Nemzetinek hívtak. Elmondta: a színésznő 1937 óta tartozott a Nemzeti Színház társulatához. Kiemelte: haláláig fájdalmas emléke maradt a színház épületének felrobbantása 1965-ben.

"Szerették, csodálták, körülrajongták és hamar elfelejtették. Alázatos és fenséges csillaga volt a Nemzeti Színháznak, haláláig" - mondta Császár Angela.

A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház Nonprofit Zrt. stratégiai igazgatója kiemelte: összeszámolni is nehéz, hogy hat évtized színházi estéin Lukács Margit a női sorsok milyen változatosságát élte meg. "A drámairodalom hatalmas szerepei mellett gyorsan ellobbant darabok alakjai váltogatták egymást. De ő mindent azonos igénnyel próbált és játszott esténként" - mondta.
Hangsúlyozta: amit ő tudott, az a kivételesek adománya volt. Felidézte, hogy Madách Az ember tragédiája című művében csaknem negyedszázadon át ő volt az örök Éva. "Változatos rendezői elképzelésekben, de változatlan hőfokú hitelességgel lépdelt korokon át" - fogalmazott.

Kiemelte, hogy Lukács Margitnak a Nemzeti Színházhoz való ragaszkodását nemcsak szerepei igazolták. "Fényt adott a premiereknek, mert amikor tehette, jelenlétével tisztelte meg játszótársait, s rangja volt annak, ha valakinek gratulált" - idézte fel.

Forrás: Színház.hu